ὑπατίας
Φλαυίου Ὀπτάτου πατρικίου καὶ Ἀνικίου Παυλίνου τῶν λαμπροτάτων
Φαμενὼθ
Αὐρήλιος Παγεῦς Ὥρου ἀπὸ κώμης Ἱππώνων τοῦ Ἡρακλεοπολίτου νόμου πρεσβύτερος τοῖς προεστῶσι/μονῆς μονοχών
καλούμενης Ἅθορ οὔσης ἐν τῷ ἀπηλιωτικῷ ὄρει τοῦ ἄνω Κυνοπολείτου. θείων βασιλικῶν γραμμάτων ἀναπεμφθέντων ὑπὸ τοῦ εὐσεβεστάτου βασιλέως Κωνσταντίνου κελευόντων τινὰς τῆς Αἰγύπτου ἐπισκόπους τε καὶ πρεσβυτέρους καὶ ἑτέρους πολλοὺς
καὶ ἐμὲ σὺν αὐτοῖς εἰς Καισάριαν τῆς Παλαιστίνης Συρίας πρὸς διάκρισιν περὶ καθαρισμοῦ τοῦ ἁγίου Χριστιανικοῦ
πλήθους ἐπιγόμενου
μοῦ τοιαύτην ἔκβασιν ποιήσασθαι εἰς τὴν προγραμμένην Καισάριαν πρὸς ἀποπλήρωσιν τῶν κεκελευσμένων ἀνάγκη μοι γεγένηται διάδοχον ἀντ’ ἐμοῦ καταστήσαι ἄχρι τῆς ἐμῆς παρουσίας, δι’ ὃ σύνηξα τοὺς μονοχούς τῆς ἡμετέρας μονῆς ἐπὶ παρόντων Παταβαεῖτος πρεσβυτέρου Ἱππώνων
καὶ Παπνουτίου διάκονος ἀπὸ Παμινπέσλα καὶ Πρωοῦτος ἀρχαίου μονοχοῦ καὶ ἑτέρων πολλῶν, καὶ κατθνησαν καὶ ηὐδόκησαν ἐξ ὁμονοίας ἑκουσίως καὶ αὐθαιρέτως καὶ ἀμετανοήτῳ γνώμῃ Αὐρήλιον Γερόντιον ὁμογνήσιόν μου ἀδελφὸν ὡς δυνάμενον τὴν χώραν μου ἀποπληρῶσαι ἄχρι τῆς ἐμῆς παρουσίας
χρόνου καὶ πάντα τὰ τῆς μονῆς πράγματα προνοῆσαι καὶ διοικεῖν καὶ οἰκονομεῖν περὶ μὲν
κασιγνήτους τῆς μονῆς ἐκλέξαι καθ’ ὁμοιότητά μου, μηδεμίας δὲ καινοτομίας γιγνομένης ἄνευ τῶν προεστών τῆς μονῆς περὶ τῶν
οὐτῶν καὶ βουλομένων ἐξελθεῖν μονοχῶν
κύριον τὸ τῆς καταστάσεως γραμμάτων πανταχῇ ἐπιφερόμενον καὶ ἐπερωτηθεὶς ὡμολόγησα.
Αὐρήλιος Παγεῦς ὁ προκείμενος ἐσημείωσα.
οἱ προκείμενοι καὶ Κολλοῦθος καὶ Διοσκορίδης
Κολλοῦθος ἔγραψα (ὑπὲρ) τῶν ἄλλων γράμματα μὴ εἰδότων.
Πρωοῦς ἐχμ σοῦ παρημε
Παπνούθιος ηὐδόκησα.
None extracted.
The document appears to be a formal letter or decree involving various ecclesiastical figures, including Aurelius Pagus, a presbyter from the village of Hippone in the Heracleopolitan nomos, and references to the holy Christian community. It discusses the appointment of monks and the management of monastic affairs, emphasizing the need for unity and adherence to established practices without innovation. The letter also mentions the authority of the Emperor Constantine and the necessity of maintaining order within the monastic community.
ὑπατείας Φλαυίου Ὀπτάτου πατρικίου καὶ Ἀνικίου Παυλίνου τῶν λαμπροτάτων Φαμενὼθ κγ.
Αὐρήλιος Παγεῦς Ὥρου ἀπὸ κώμης Ἱππώνων τοῦ Ἡρακλεοπολίτου νομοῦ πρεσβύτερος τοῖς προεστῶσι μονῆς μοναχῶν καλουμένης Ἅθορ οὔσης ἐν τῷ ἀπηλιωτικῷ ὄρει τοῦ ἄνω Κυνοπολείτου.
θείων βασιλικῶν γραμμάτων ἀναπεμφθέντων ὑπὸ τοῦ εὐσεβεστάτου βασιλέως Κωνσταντίνου κελευόντων τινὰς τῆς Αἰγύπτου ἐπισκόπους τε καὶ πρεσβυτέρους καὶ ἑτέρους πολλοὺς καὶ ἐμὲ σὺν αὐτοῖς ἀπαντῆσαι εἰς Καισάριαν τῆς Παλαιστίνης Συρίας πρὸς διάκρισιν περὶ καθαρισμοῦ τοῦ ἁγίου Χριστιανικοῦ πλήθους ἐπειγομένου μου τοιαύτην ἔκβασιν ποιήσασθαι εἰς τὴν προγεγραμμένην Καισάριαν πρὸς ἀποπλήρωσιν τῶν κεκελευσμένων ἀνάγκη μοι γεγένηται διάδοχον ἀντʼ ἐμοῦ καταστῆσαι ἄχρι τῆς ἐμῆς παρουσίας, διʼ ὃ σύνηξα τοὺς μοναχοὺς τῆς ἡμετέρας μονῆς ἐπὶ παρόντων Παταβαεῖτος πρεσβυτέρου Ἱππώνων καὶ Παπνουτίου διάκονος ἀπὸ Παμινπέσλα καὶ Πρωοῦτος ἀρχαίου μοναχοῦ καὶ ἑτέρων πολλῶν, καὶ κατέ[στησα(?)]ν καὶ ηὐδόκησαν ἐξ ὁμονοίας ἑκουσίως καὶ αὐθαιρέτῳ καὶ ἀμετανοήτῳ γνώμῃ Αὐρήλιον Γερόντιον ὁμογνήσιόν μου ἀδελφὸν ὡς δυνάμενον τὴν χώραν μου ἀποπληρῶσαι ἄχρι τῆς ἐμῆς παρουσίας εἰς χρόνον καὶ πάντα τὰ τῆς μονῆς πράγματα προνοῆσαι καὶ διοικεῖν καὶ οἰκονομεῖν... οἰκονόμους τῆς μονῆς ἐκλέξαι καθʼ ὁμοιότητά μου, μηδεμίας δὲ καινοτομίας γιγνομένης ἄνευ τῶν προεστώτων τῆς μονῆς περὶ τῶν... καὶ βουλομένων ἐξελθεῖν μοναχῶν... κύριον τὸ τῆς καταστάσεως γραμμάτιον πανταχῇ ἐπιφερόμενον καὶ ἐπερωτηθεὶς ὡμολόγησα.
Αὐρήλιος Παγεῦς ὁ προκείμενος ἐσημειωσάμην.
οἱ προκείμενοι... καὶ Κολλοῦθος καὶ Διοσκορίδης... Κολλοῦθος ἔγραψα ὑπὲρ τῶν ἄλλων γράμματα μὴ εἰδότων... καὶ Πρωοῦς... Παπνούθιος... ηὐδόκησα.
(No significant Latin text present in the provided document.)
In the consulship of Flavius Optatus, patrician, and Anicius Paulinus, the most illustrious, on the 23rd of Phamenoth.
I, Aurelius Pageus, son of Horus, from the village of Hipponon in the Heracleopolite nome, presbyter, to the leaders of the monastery of monks called Hathor, located in the eastern mountain of the Upper Cynopolite nome:
Since divine imperial letters have been sent by the most pious emperor Constantine, commanding certain bishops and presbyters of Egypt and many others, including myself, to assemble at Caesarea in Palestine of Syria for an inquiry concerning the purification of the holy Christian community, and since I am urgently required to undertake such a journey to the aforementioned Caesarea to fulfill the commands, it has become necessary for me to appoint a substitute in my place until my return. Therefore, I gathered the monks of our monastery in the presence of Patabaeis, presbyter of Hipponon, and Papnouthios, deacon from Paminpesla, and Proous, an elder monk, and many others. They agreed unanimously, willingly, voluntarily, and with irrevocable decision, to appoint Aurelius Gerontius, my own brother, as capable of fulfilling my duties until my return, for a certain period, and to oversee, manage, and administer all the affairs of the monastery... and to appoint stewards of the monastery according to my example, with no innovation being made without the monastery's leaders concerning those monks who wish to depart... The official document of this arrangement is to be presented everywhere, and upon being questioned, I have acknowledged it.
I, Aurelius Pageus, the aforementioned, have signed.
The aforementioned... and Collouthos and Dioskorides... I, Collouthos, have written on behalf of the others who do not know letters... and Proous... Papnouthios... I have consented.